1.0wndrlndhttps://wndrlnd.cafeblog.huwonder landhttps://wndrlnd.cafeblog.hu/author/sagaselyemsonkagmail-com/<p style="text-align: justify">Alig tudtam visszatérni az ismerkedős hosszú randi napjaim után a való életbe. All in all (furcsa, hogy már az elején összegzem, de ez így van jól) remek volt. Nézzük miért:<br /><br /><strong>Vártam</strong> táblával a kezemben, melyen nevét elképesztően ronda írásommal gyöngybetűim erőltetett használatával próbáltam ellensúlyozni. Megláttam, odaszaladtam, átöleltem, magához húzott és az első illatminta vétele örömmel töltött el. Csak később a kávézóban kérdezte Ali, hogy mi az a fehér papír, amit emelgettem lelkesen. Hát, lányos zavaromban fordítva tartottam a táblát...Hirtelen mozdulattal, mint egy gyerek, puszit lopott az arcomra.</p> <p style="text-align: justify">"Ilyennek képzeltél engem a valóságban is wndrlnd? - Pont ilyennek! Te ilyennek képzeltél engem Ali? - Pont ilyennek! " Az első perctől kezdve tudtunk egymáshoz szólni, <strong>figyeltünk egymásra. </strong>Egyikőnk sem beszélt sokat, se keveset<b>, </b>csak egyszerűen, ahogyan azt kell. Ilyenkor megfordul bennem az a kérdés, hogy vajon az idegen nyelv használata mennyire játszik szerepet a párbeszéd lendületességében, de leginkább őszinteségében? <strong>Meglepett</strong> szép kis ajándékokkal, helyi finomságokat hozott, nem csak nekem, hanem a barátomnak is, aki elszállásolta. Észrevettem, hogy a "nevét" tette is el a bőröndjébe emlékül. Kedves. (szív, smiley)</p> <p style="text-align: justify"><strong>Csavarogtunk sokat, ettünk, ittunk</strong>. Bort nem iszik, úgyhogy mázli, hogy nem raktam fullra a hűtőt a magyar borvidékek nedűivel. Azért engem nem kellett félteni, esténként szürcsölgettem egy egy pohárral. Budapest csodálatos. Szerette másodszor is. Bár rengeteg tervünk volt, a második nap kérte, hogy ne toljuk túl a dolgot, ő igazából miattam jött ide. Szépen komótosan várost néztünk földön, vízen. Adtam neki kultúrát rendesen! Galériák, emlékművek, hatalmas séták. Spontánnak kellett lennem, de mégis volt a fejemben egy terv, mi van, ha...Imádta. Az az igazi húsos tejfölös sajtos megagiga tócsni vacsorára történő teljes elpusztítása gond nélkül ment neki egészen addig míg a szállásra nem értünk, onnantól kezdve meg akart halni. Látszik, hogy nem magyar gyomra van...<br /><br /><img class="alignnone wp-image-55" src="https://wndrlnd.cafeblog.hu/files/2016/10/mr_mrs_columbo_tocsni-300x225.jpg" alt="mr_mrs_columbo_tocsni" width="248" height="164" /><br /><br />Jut eszembe, <strong>együtt</strong> töltöttük a napokat végig. Számára ez nem is volt kérdés. Igazán maszkulin ember. Valójában is vonzó. Sötét haj, szép bőr, gyönyörű mellkas szőrzet. Ezt onnan tudom, hogy együtt aludtunk és véletlenül lekerült a póló...ennyi őszinte erőteljes ölelésben még sosem volt részem. Utolsó kucorodásunk közben hazai <em>nevek</em>et adtunk egymásnak, hogy könnyebb legyen a lokálságnak szólítani minket...<br /><br />Bevallom, hiányzunk egymásnak. "Gyere wndrlnd, hiányzol..."<br /><br />Úgyhogy <em>Buse</em> két hét múlva repül <em>Leventéhez</em> látogatóba.<br /><br /><br /><img class="alignnone wp-image-56" src="https://wndrlnd.cafeblog.hu/files/2016/10/107455-Hug-Me-Im-Trying-300x282.jpg" alt="107455-hug-me-im-trying" width="236" height="222" /></p>richhttps://wndrlnd.cafeblog.hu/files/2016/10/107455-Hug-Me-Im-Trying-150x150.jpg150150