párkapcsolati sikertelenség fáradtsághoz vezet

Szerettem volna verset, rímet írni a témáról, ami most foglalkoztat, de tehetség híján mégsem erőltetném. Valami ilyesmi refrénje lett volna, hogy: Az ég kék a kedvem halott, nem éneklem többé a dalod.

A párkapcsolati sikertelenség el tud vezetni a tökéletes érzelemmentességig, a tűz teljes kihalásáig. Ha a semmi, mint érzés megjelenik, akkor mi a teendő?! Felkeresni pszichológust, barátoknak elpanaszolni?! Egyáltalán mit is?! Egy optimista ember szájából furcsán hangzana a következőhöz hasonló párbeszéd: 

-Szia, de jó, hogy látlak! Mi újság?Hogy vagy?
-Hát, szörnyen. Egész héten azon gondolkodtam, hogy soha nem fogok senki iránt érezni már semmit, mert elegem lett a kapcsolatokból. Valójában nem értem az embereket.Nem értem a reakciókat. Kiábrándult vagyok. Mélységesen csalódott. Tudod, már egy ideje motoszkál bennem ez a csalódottság érzés, de úgy voltam vele előfordul, hiszen én is hibás vagyok. Tudod, három éve Balázs, a munkatársam volt Ő. Az igazi. A szerelmem. Gyönyörűségesen marcangoló érzés volt. Azok után is imádtam őt, hogy megtudtam én csak a harmadik vagyok, hiszen barátnője volt.  Az egy éjszakás kalandból több lett. Szerettük egymást. De besokalltam. Magamra kellett parancsolnom, hogy ignoráljam őt, mert nyitnom kell más férfi felé, aki engem akar teljesen. Így is lett. Új kapcsolat, veszekedtünk, mások voltunk, nem működtünk, szakítottunk. Balázs olykor felbukkant, mint egy állandó szereplője az életemnek. Ignore. Randik randik hátán. Alacsony, nem akarok semmit tőle….nem szerelmes a második randi után,nem akar semmit tőlem. Aztán Ali aztán a meg nem értem ember, aki nem hív el randizni és így tovább. Balázs keresett ma.  Belefáradtam.