nem vagyok szerelmes

Randiztam randioldalról. Ismét. Éljen cupido. Kávéztunk. Őszintén szólva jól is esett a délutáni kávézás, mert az előző este bulikába torkollott, így nem voltam túl üde. Hagytam had beszéljen, de valamennyire igyekeztem fókuszálni, hisz tényleg érdekel mi történik az emberekkel úgy általában. Kivéve akkor, ha egy olyan randin veszek részt, ahol a srác csak olyan 40% -ban az esetem, mert akkor hajlamos vagyok szófosást kapni. Ilyenkor a főiskolai kalandok, cselszövéses történetek kerülnek terítékre, melyeken valójában csak én szórakozom igazán jól, felidézvén a régi szép időket. No de, most 50%-on jártunk első találkozáskor, ami egyébként a randi végére 60%-ig emelkedett. Aznap nem vágytam családi dolgok megvitatására, így a semmit mondó témáktól a hobbikig jutottunk. Abszolút partner volt, de őt inkább érdekelték a céljaim, családi hátterem. Kellemes, pontosan egy órás randi volt, mert születésnapra kellett mennie.  

Találkoztunk pár napra rá. Séta, beszélgetés, zenélés a lakásán. Könnyedén megtaláltuk a közös hangot. A liget közelében lakik, így felugrottunk hozzá vacsorázni. Egyedül él. Bár a szívecskés minták a rajztáblán kétellyel töltöttek el. A húga rajzolta neki. A mirelit kaja mindenek felett. Én nem tudok gitározni, így én csak füleltem és éreztem, ahogy megpróbál elkápráztatni zenei tudásával. Részemről maximális természetesség uralta a randit. Ilyenkor nem vagyok abban biztos, hogy ez a fajta viselkedés mennyire okoz lenyűgöződést a hímneműnek. Valószínűleg semennyire. Van-e varázslata az izgalommal teli feszengésnek? Biztosra veszem, hogy igen. Szikra, mint olyan egyértelműen nem volt részemről, csak ismerkedés a másikkal. Este volt már, hazavitt. Írtunk egy pár szót   egymásnak még elalvás előtt. Két napig nem jelentkezett, majd üzenet formájában elküldte nekem, hogy “úgy érzem eltűntem. Én nem azt érzem, amit szeretnék, nem vagyok szerelmes”.  

Ha az intimitás nem jön létre az első két randin, mert nincs se csók, se szex akkor az gátolja a további érzelmi lépéseket a másik felé. Ha nem érezzük jól a másik intim törekvéseit, érintéseit, és pláne nem viszonozzuk, ahogy az velem is történt, akkor érdemesebb hagyni. Úgyis érzi a másik, hogy nem oké, lépni fog és keresi tovább az (t)örök szerelmet. Szerintem azt nem lehet keresni. Egyszer csak szemben állsz vele. Igyekszem én sem lemondani róla, mert szerelmesnek lenni – tapasztalatból mondom – a világ legfájdalmasabb, ám legszebb dolga. Azt mondom, megvárom Alit.